A kerekenavilag.com oldal egy hosszú folyamat eredménye, amikor sok kicsi mozaik darab egy időre összeáll.
Egy szójáték. Benne van a kerek világ, a (két)keréken a világ és a kerek Én.
Összművészet. A mozaikok kétkezi megalkotása, a fotók mélysége és ezernyi szó.
A kör cikkelyeire kattintva megelevenedik egy színes világ…
„Tanuld meg, hogy amíg élsz nem késő semmi sem” – Szabó Magda
Kíváncsiság, őszinte lelkesedés, humor, a szépség és a minőség iránti igény jellemez és ösztönöz. Hosszú évek óta gyűjtögetem a „szó-mozaikokat”. Itt-ott felbukkan egy-egy vers, megtalál egy történet, egyéb töredékszöveg és persze a naplóim. Aztán a mozaik egyszerre testet ölt, amikor egy műhelymunkán Faix Dóránál rengeteg idő alatt alkotok egy mozaiktálcát. Mivel tetszik Dóra képi világa, őt kérem meg, hogy a honlap grafikai megjelenésében segítsen. Addig-addig beszélgetünk, amíg születik egy igazi mozaikasztal a kerekenavilag.com témáival. Őt láthatjátok a főoldal elején. Hála Szuromi Albinnak csodálatos fotók születnek róla, és a honlap legtöbb fotóját is ő jegyzi.
Mert mi a kerekenavilag.hu célja?
Mikor születtem?
Többet éltem a 20. században, mint a 21.-ben. Na jó, csak egy kicsivel. 1971. május gyönyörű hónapjában születtem. Az évszámból következik, hogy gyermekeim már szinte felnőttek, életem nagy ajándékai!
Milyen állomások tarkították a gyerekkoromat?
Budapesten nőttem fel, Münchenben érettségiztem, ezért megtapasztaltam a dicső jóléti társadalmat, amikor még tényleg az volt. Hogy nekem milyen volt 16 évesen? Meghatározó.
Mit tanultam?
Hivatalosan német bölcsész, nyelvtanár, kulturális menedzser és magazin újságíró vagyok, nem hivatalosan feketeöves újrakezdő
2020. március 12., négyes-hatos villamos. Azért tudom ilyen pontosan, mert pár nappal később kiürült a villamos, némán és üresen kongtak a terek, az utcák, az aluljárók, és elkezdtek rettegni az emberek.
Ülök a Vajban, dolgozom, olyan digitális nomád-szerűen és várok valakit. A mellettem lévő asztalnál egy apuka két gyerekkel, koncentráltan kortyolgatják a kakaót, habos kakaó. Apuka háttal ül, pólója feszül, nyakán redők, izmos karok.
Mindehhez az ég is káprázatos, eső készülődik, a hegy teteje szürke felhők alatt ül, gomolyog, a nap még próbálkozik, aztán elkezd esni. Puha, mediterrán, szemerkélő, egészen apró eső
Ülök a négyeshatoson, úgy helyezkedem, hogy majd a Margit hídról lássam a csodaszép panorámát. Megunhatatlan. De mégse jutok el odáig, észreveszek valamit:
Mint a kisgyerek, aki elindul, inog, illeg-billeg, popsira ül, földre fekszik, elszenderül: az Élet ez!…
Hadd vigye a víz. S ha elviszi, sodorja, fennakad az ágak bogain, de elvitte tőlem, szabad vagyok, a lelkem ragyog, a testem éberen figyeli…
Stay in the loop with everything you need to know.